Túl a világvégén – Menyhárt János/Demjén Ferenc
Ismerlek téged, te is ismersz rég,
Mindaz, ami történt nem elég most még,
Hányadszor fordult fejére a világ,
De bármi is történt emlékszem rád.
És újra itt vagyunk,
És újra álmodunk.
Már egyet is értünk elhisszük tán,
Az idő nem véges nekünk talán.
De szól az értelem jön sok félelem,
De mi tudjuk jól ami rólunk szól,
Az sem lesz végtelen.
Azt tudjuk jól, ha a sors beszól mindenki védtelen.
Túl a világ végén is kívánlak,
Szembe megyünk újra a világnak.
Robbanjon a múlt és a hazugság,
A szerelem az egyetlen igazság.
Hát fogd a kezem,
Gyere velem mindenen át!
Tudod jól, hogy az élet olyan találmány,
Van, akinek édes van, akinek fáj.
S mindenkit megvisel, hogy egyszer menni kell.
De mi tudjuk jól, ami rólunk szól az sem lesz végtelen,
Azt tudjuk jól, ha a sors beszól mindenki védtelen.
Túl a világ végén is kívánlak,
Szembe megyünk újra a világnak.
Robbanjon a múlt és a hazugság,
A szerelem az egyetlen igazság.
Hát fogd a kezem, gyere velem!
Túl a világ végén is kívánlak,
Szembe megyünk újra a világnak.
Robbanjon a múlt és a hazugság,
A szerelem az egyetlen igazság
Hát fogd a kezem, gyere velem!
Túl a világ végén is kívánlak,
Szembe megyünk újra a világnak.
Robbanjon a múlt és a hazugság,
A szerelem az egyetlen igazság.
Hát fogd a kezem, gyere velem!
Túl a világ végén is kívánlak.
