Magamról jót nem illik írni, rosszat meg minek. :-) Úgyhogy egy kis történelem...Állítólag 10 éves lehettem, amikor írtam egy levelet Demjén Ferencnek, hogy belépnék a zenekarba, mert jó lenne az mindenkinek. (Itt köszönöm meg a postának, de legközelebb elsőbbségivel küldöm) A levél célba ért és úgy gondolom, egy kicsit én is. Egészen korán kezdtem el zenét tanulni, először zongorát, aztán ütősöket. Az éneklés, az a kórusok és egyéb akkor nekem nem túl hasznosnak gondolt kötelező elfoglaltságokból jött. Aztán beleragadtam a zenei világba, zeneszerzés, stúdiózás és minden ilyen rendes munka helyett végezhető dolgot csináltam. Szép lassan hivatássá vált, amiért hálás lehetek. A Demjén dalok jelen voltak és vannak is a családban, sok koncerten ott voltunk, 90%-ban meghatározta a zenei világomat. Éppen ezért felfoghatatlan és fura érzés, hogy részese lehetek annak a dolognak, amit elérhetetlennek hittem.