Angyal – Menyhárt János/Demjén Ferenc
Estefelé, hazafelé,
Csillagok gyúlnak az égbolton.
Valami száll a fejem fölé,
Biztosan érzem, egy angyal, aki véd,
Egyszer már hozzám is ért, puha szárnyával.
Estefelé, ha egyedül élsz,
Van annyi jel, hogy elképzeld.
Vár a világ, s ha bárhova mész,
Rád talál egyszer egy angyal miért is félsz,
Szárnyai közt el is férsz, és ő vár rád.
Angyal, repülj el hozzám, ha látsz,
Hogyha érzed, most reám vársz.
Angyal, nagyon is fáj, ha elszállsz,
Megint futhatok álmaim után.
Egyszer még eljössz talán,
Egy éjszakára.
Annyira új és annyira szép,
Újra meglátni a régi álmot,
De semmi nincs rég, a holnap tiéd.
Egyszer majd úgyis rád találok, ha vársz,
S, angyali szárnyakon szállsz,
Az ágyamba.
Angyal, repülj el hozzám, ha látsz,
Hogyha érzed, most reám vársz.
Angyal, nagyon is fáj, ha elszállsz,
Megint futhatok álmaim után.
Egyszer még eljössz talán,
Egy éjszakára.
Valamit mindig éreztem,
Vágyam bent él a szívemben,
S lehet, hogy túlél.
Angyal, repülj el hozzám, ha látsz,
Hogyha érzed, most reám vársz.
Angyal, nagyon is fáj, ha elszállsz,
Megint futhatok álmaim után.
Egyszer még eljössz talán,
Egy éjszakára.
Angyal, repülj el hozzám, ha látsz,
Hogyha érzed, most reám vársz.
Angyal, nagyon is fáj, ha elszállsz,
Megint futhatok álmaim után.
Egyszer még eljössz talán,
Egy éjszakára.
Angyal
