Vár rám egy angyal – Závodi Gábor/Demjén Ferenc
Szállnék egyszer majd az égben
Feljebb, mint bárki eddig szállt
Mert ott is vár reám egy angyal
Épp úgy talán, mint lent a földön mindig várt
Rég nem hiszem már
Hogy úgy ér véget a nyár
Hogy a Nap melegéből
S a lét gyönyöréből ne kapnál
Inkább hiszem, tán lesz más is még ezután
Mert még sohase volt,
Hogy jobb ne lehetne talán
Ne féltsél hát amíg közelben állsz
S ha egyszer majd messzebbről látsz
Csak szállnék egyszer majd az égben
Feljebb, mint bárki eddig szállt
Mert ott is vár reám egy angyal
Épp úgy talán, mint lent a földön mindig várt
Volt, hogy több is várt,
Mégse hidd azt hát,
Ha lenézek sok fellegen át, bár megszakadt rég,
Nem fájdul meg újra a szívem
Azt se hidd el még, hogy elszólíthat az ég
Míg kezed a testemen,
Szíved a lelkemen érzem
Ne féljél hát, amíg mellettem állsz
Ne várd, míg csak messzebbről látsz
Csak szállnék egyszer fenn az égben
Feljebb, mint bárki eddig szállt
Mert ott is vár reám egy angyal
Épp úgy talán, mint lent a földön mindig várt
Volt, hogy több is várt.
Én tudom, hogy mást is várhat egy angyal
Az angyal nekem Te legyél
Hát ne hagyd, hogy most belém bújjon az ördög
És ne jussak az égbe ezért
Mert én viszlek téged most rögtön az égbe
S, hogy velem együtt oda is érj
Hát fogd be a számat a száddal és csókolj
S az égig egy szót se beszélj
Ne féljél hát, amíg mellettem állsz
Ne várj, míg csak messzebbről látsz
És szállunk egyszer majd az égben
Feljebb, mint bárki eddig szállt
Mert ott is vár reám egy angyal
Épp úgy talán, mint lent a földön mindig várt
Szállnék egyszer majd az égben
Feljebb, mint bárki eddig szállt
Mert ott is vár reám egy angyal
Épp úgy talán, mint lent a földön mindig várt
Szállnék egyszer majd az égben
Feljebb, mint bárki eddig szállt
Mert ott is vár reám egy angyal
Épp úgy talán, mint lent a földön mindig várt
