Várj, míg felkel majd a Nap – Lerch István/Demjén Ferenc
Ha most is várod még álmod szép ígéretét
Várj, míg felkel majd a Nap
Ha látni sejtenéd, mi az éjben olvad szét
Várj, míg felkel majd a Nap
Egy új nap mindig új reményt ígér
A végtelen sötétjét tépve szét
A félelem határt kap, mint a lét
Te csak várj, míg felkel majd a Nap
Ha meggyötört az éj, ha a múltad feldagadt
Várj, míg felkel majd a Nap
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad
Várj, míg felkel majd a Nap
Ha megzavart, hogy túl nyitott az éj
A csillaggal telt végtelen túl mély
Mint a bölcső, biztos gömbbe zár a fény
Te csak várj, míg felkel majd a Nap
Te csak várj, míg felkel majd a Nap
Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy
Várj, míg felkel majd a Nap
Tudod, nincs mennyország, de minden síron nő virág
Várj, míg felkel majd a Nap
Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj
Együtt, míg a Nap utoljára kél
Együtt mondjuk annak, ki még fél
Te csak várj, míg felkel majd a Nap
Te csak várj, míg felkel majd a Nap