Hadd legyek én az orvosságod – Demjén Ferenc
Szólj, ha még nem felejtettél
Itt vagyok, úgysem változom
S ha kell, most is vállalom
Hogy könnyedet, könnyedén elfújom, mint a szél
S ha széjjelnézel, újra száraz szemmel lásd
Nem vagy egymagad és értsd meg, hogy nem szabad
Hogy a többiek arcodon árnyékot lássanak
Ha a szíved fáj, hát hadd legyek én az orvosságod
Hogyha semmi már nem érdekel
És ha visszavárod eltévedt boldogságod
Csakis engem szedjél, reggel, délben, éjjel
Szólj, ha bánatos lennél
És ha kell, elmesélhetem
Mi mind úgy élünk csendesen
Ha a rossznál van rosszabb is már elég, hogy jobb legyen
És, ha végig nézel, rajtunk tiszta szemmel lásd
Nem vagy egymagad, nem kell, vigasztaljalak
De nem szabad arcodon, árnyékot lássanak
Ha a szíved fáj, hát hadd legyek én az orvosságod
Hogyha semmi már nem érdekel
És ha visszavárod eltévedt boldogságod
Csakis engem szedjél, reggel, délben, éjjel
Ha a szíved fáj, hát hadd legyek én az orvosságod
Hogyha semmi már nem érdekel
És ha visszavárod eltévedt boldogságod
Csakis engem szedjél, reggel, délben, éjjel
Ha a szíved fáj, hát hadd legyek én az orvosságod
Hogyha semmi már nem érdekel
És ha visszavárod eltévedt boldogságod
Csakis engem szedjél, reggel, délben, éjjel
Ha a szíved fáj, hát hadd legyek én az orvosságod
Hogyha semmi már nem érdekel
És ha visszavárod eltévedt boldogságod
Csakis engem szedjél, reggel, délben, éjjel
