Nekem a végtelen marad – Menyhárt János/Demjén Ferenc
Építs egy házat a hegy tetején
Építs egy házat a völgyben
Nézz ki az ablakodon s mond, el mit mesél
A megszokott díszlet, mit megborzol a szél
Szeress meg mindent, ha szíved örül
Ölelj egy nagy halom semmit
S ha mástól féltenéd, figyelj a lomb mögül
Önkéntes őr vagy a házad körül
Nézz körül, nézz körül, nézz körül
Du du du du dám, du du du du dám, du, du, du, dám
Du du du du dám, du du du du dám, du, du, du, dám
Ha ujjad bírja a munka után
Húzzál rá aranyból gyűrűt
Mert éppen arra vár mind a tíz szegény
Az arany puha a munka kemény
Ó
Ismerünk, már régen emlékszel még rám
Nem volt minden héten egy-egy új ruhám
Nem volt minden fontos, mi sem fontos még
S miről annyit álmodoztunk, nem hiszed már rég
Mikor a végtelen volt az igazi tét
Mikor a képzelet volt az igazi tét
Mikor a végtelen volt az igazi tét
Mikor a képzelet volt az igazi tét
Ismerünk, már régen emlékszel még rám
Nem volt minden héten egy-egy új ruhám
Nem volt minden fontos, mi sem fontos még
S miről annyit álmodoztunk, nem hiszed már rég
Nekem a végtelen marad a cél
Nekem a végtelen az igazi tét
Nekem a végtelen marad a cél
Nekem a végtelen az igazi tét
Nekem a végtelen marad a cél
Nekem a végtelen az igazi tét
Nekem a végtelen marad a cél
Nekem a végtelen az igazi tét
Nekem a végtelen marad a cél
Nekem a végtelen az igazi tét